Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Legyen katartikus?

2012.12.22

Saját kis privát katarzist akarsz megélni a moziban, a TV előtt, a zenét hallgatva vagy a vallási szertartáson? Lehetőleg egyszerű, értehő üzenettel, tanulsággal a végén, de előtte még némi izgalom is kéne, meg persze esztétika. Legyen csinos főszereplő, de legalább lebilincselő, meg olyan legyen, hogy könnyen tudjak vele azonosulni.

Legyen egyértelmű üzenete. Kérek egy receptkönyvet Istentől, hogy születésemtől fogva életem melyik napján mit kell tennem ahhoz, hogy a megfelelő túlvilágra/életbe kerüljek utána. Kérek egy könyvet a saját életemről, és felelősségem határairól, egy teljes "munkaköri leírást", mert a többi már nem az én dolgom. Így sokkal egyszerűbb: ezt megtehetem, azt meg kell tennem, amazt meg "tiltja a vallásom".

Nem adok a hajléktalannak, mert buddhista vagyok, és elég ha jót kívánok annak az embernek, hogy legközelebb jobb körülmények közé szülessen újra. És különben is, ha pénzt adok neki, azzal csak azt a szituációt támogatom, hogy emberek a koldulásból akarjanak megélni, és ne kelljen társadalmi szinten megoldani az egész problémát... És különben is ha adok, azzal nem oldom meg hosszú távon a promblémát, csak a saját lelkiismeretemet nyugatatom meg, pedig azt nem kell, hiszen úgyis a karma dönti el, hogy hova születik az ember, és biztosan oda születik, ahova születnie kell.

Nem adok a hajléktalannak, mert keresztény vagyok, és látom, hogy erkölcstelen iszákos, talán még össze is fekszik mindenféle jöttmenttel. Egyébként is ha akar, dolgozik és akkor nem kerül ilyen helyzetbe, meg ha jó emberként élte volna az életét, akkor Isten bizonyára kiemeli, és megsegíti őt.

Nem adok a hajléktalannak, mert muszlim vagyok, és az a hajléktalan nem imádkozik naponta ötször, hitetlen. Nem adok mert alkohollal bódítja magát, pedig Allah megtiltotta azt. Nem adok a hajléktalannak, mert én már odaadtam az egyháznak az adományomat, nincs több odaadni valóm, megtettem, amit a vallás előír.

Nem adok a hajléktalannak, mert hitetlen vagyok. Mindenki boldoguljon maga, ahogy tud, nekem se ad senki.

Nem adok a hajléktalannak, mert ezoterikus vagyok, és a világlélek majd meggyógyítja őt. Nem tiszta a tudata, de majd ha megtisztul... Akkor majd látni fogja, hogy helytelen életet élt, és meggyógyul a lelkével a teste is.

Nem adok a hajléktalannak, mert hedonista vagyok, és magamra költöm mindenem.

Nem adok a hajléktalannak, mert szenvtelen vagyok és nem érint meg sorsa.

NEM ADOK MERT NEM AKAROK.

Nem adok mert nem tudok. Egy picit sem, még egy fillérem sincs számára, vagy egy fél kiflim.

Nem adok senkinek semmit, mert nem az én dolgom, meg tiltja a vallásom, meg mert nem érkedel, meg mert ezen a héten már 3-szor meghatódtam, és már többet nem akarok gondolkodni, nem érek rá, és különben sincs nálam apró, meg egyébként is piára költené.

Nem adok mert VAN MIRE HIVATKOZNOM. A hivatkozás az én vallásom, még Istern se kell hozzá, hogy ebben biztos legyek, hogy márpedig nem adok. Isten, meg a világlélek, meg a szabályok, meg túlfejlett erkölcsi másokat-megítélő-képességem kurva jó kifogás arra, hogy ne tegyek meg dolgokat, amit az egyetemes emberi empátia diktálna.

Nem akarok ember lenni. Inkább meghatódom a templomban, meghatódom a moziban, meghatódom saját magamon, saját kis instant katarzisaim kielégítik az igényeimet.

Te melyik vagy a fentiek közül?Mikor csordult ki a könnyed utoljára egy hajléktalant látva? Mikor gondoltál utoljára bele abba a mérhetetlenül keserű és értelmetlen emberi sorsba, amit az utcán élve, a napi betevőért és melegért küzdve folytat? Éltél mér meg katarzist az emberi fájdalmat látva? Melyik a valóságosabb, a "te vallásod" vagy egy emberi sors?