Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kiváró

2013.03.21

 

 Fejemben az élet bonyodalmait leírni képtelen képletek 

Vették át a helyet.

 

 Úgy képzelem csak rejtezik a tavasz, őt vágyja minden porcikám hiába,

Egy merő pillanat, és nyakamba ugorva átkarol.

De törött szilánk e délibáb, az elárult szeretők világa.

Sosemvolt órák bánata hamisan zúgja vissza az önmagából kiforduló őszt.

Mint csepp a homokban,

Úgy szívódik fel minden ív napsugár a neuronok közt.  

 

Repesve vár szívem, mohón akarlak magamnak,

Élethozó tavaszt,

Magamba akarlak oltani, mint fába a gyümölcságakat.

 

dsc08175.jpg 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

.

.