Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Minden percben meghalni, és jól élni

2017.10.31

Minden percben meghalni, és jól élni

 

Az imént olvastam egy érdekes cikket arról, hogy hogyan beszéljünk gyerekekkel a halálról. És nagyon beakadt nekem az, hogy "Azt is lenyeltem a könnyeimmel együtt, hogy azokért a szülőkért is sírok, akik átélték az élet legnagyobb tragédiáját, és eltemették a saját gyermeküket."

Ezen nagyon elgondolkodtam. Nem is csak azért, hogy mit szabad, vagy lehet megosztani egy kisgyerekkel, hanem hogy szabad-e gyengének és kiszolgáltatottnak tűnni a saját gyermekünk szemében. Valójában senkinek az elvesztése nem összemérhető, kár is lenne versenyezni. Inkább az fogott meg benne, hogy mondhatom-e azt a gyerekemnek, hogy a haláltól bizony még én sem tudlak megvédeni. És hogy ki ad akkor biztonságot, ha még azt sem tudom, mikor halok meg én vagy te. És hogy ez egyáltalán, van-e olyan félelmetes gyerek-szemszögből is, mint innen?

Egyszer azt olvastam, egy hospice idézet volt, és azóta sem találom sehol, hogy a halál önmagában nem szörnyű, attól függ minden, hogy előtte milyen minőségű életet éltünk le. Azt hiszem nem attól kellene félnünk, hogy egyszer meghalunk, - féljenek attól az állatok, - hanem attól, hogy előtte elfelejtünk jól élni. Micsoda kivételes ajándék egy halandónak, az emberi elmének, hogy tudja: egyszer meghal. Hát ki ne akarná tudni az ilyet? Így legalább van esélyem előtte úgy élni, abban a tudatban, hogy nem tudhatom mikor lesz az utolsó pillanat, és bizony ezért minden pillanat kicsit utolsó, és minden pillanatot meg kell élni a maga teljességében. Minden pillanat csakis akkor van, amikor történik, és soha nem lehet már visszahozni ugyanazt. Legyen ez egy szeretett ember, egy elszalasztott mondat, egy meg nem becsült ajándék, egy cserbenhagyott barát. És az egyetlen méltó síremlék, a soha vissza nem térő pillanatoknak, ha soha meg nem fáradsz abban, hogy tanulsz a pillanatokból, mert változtatni - magadon - sosem késő. Kivéve amikor már igen, és ez a halál. Élj hát! Változz! Küzdj! Tedd meg most!

Mit adhatok én? Sose volt hatalmam a halál felett, ezen a szavak, vagy a hallgatás nem változtatnak. Magam felett van hatalmam, és eltemethetem azt, aki tegnap voltam, és lehetek az aki vagyok. Magamat adhatom, most, itt, így. Amíg vagyok.

Viszlát, apám, viszlát, beteljesületlen vágyak, viszlát sosem volt emberek, akik a valóságban másképp festetek, és ez nagyon fáj néha, és most elengedlek titeket. Viszlát örömök, bánatok, kiskutyám, volt szerelemeim, volt barátaim, volt énmagam. 

Mennyivel könnyebb lesz, most hogy elengedlek titeket.