Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Három vers

2011.11.28

Se ítélet se bizalom

Se világmegváltó, se világlátó, se világítótorony nem vezet sehova.

Kisiklik minden bölcsesség, s fád minden erény.

Ki kikáltja ki torkomból az igazat, ki meri megfejteni a dolgokat, embereket?

Se ítélet se bizalom.

De akkor mivégre létezünk e nagyvilágba, ki rángat zsinórokon, arcunkon ki csorgat könnnyet, verítéket?

Elég ebből, megfejtve nem lehet.

Belátás, türelem, alázat.

A pillanat, a látvány, a mozdulat, az élvezet, a zamat, az illat és az átsuhanó gondolat-foszlányok mind többet érnek.

Egy pillantás, egy falat étel akinek kell. Egy mosoly annak aki vágyja még ha nem is tudta. Karonfogás csak amíg átbillen ahova kell. Napsütés. Most már meleg van, minden rendben.

---

Szemrehányás

 

Ha csak szemhunyásnyit gondolkodnál.

Ha csak...

Nézd, mint suhan el melletted az idő, s te azt vágyod, ami elfogyott.

Kishitűn bólingál fejed a mezőn a sok növény közt.

Lehet hogy ebben a percben meghalasz és még nem tetted meg amit kellett.

Lehet hogy már eleve halott vagy.

Minden lehet.

De jó ez neked?

---

 

Apám képmása

 

Apám arcára mosolyt vagy könnyeket nem fakasztok már.

Apám nem szól már bíztatót, se vicceset vagy szomorút.

Apám nem érint meg, én se őt, valahogy elhidegültünk.

Apám képmása egyre halványabb bennem, pedig igyekszem őrizni őt.

Apám régi viccei az én számból könnyeket fakasztanak anyám szemében.

Apám arca mint homokkép, széthullik.

Apám, hol vagy?  Hol/hol/hol-vagy/vagy/vagy?

 

Azt hiszem idebent.